És ez még csak a kezdet

Mindjárt itt a karácsony, hétágra süt a nap, napszemüvegben ülök a nappaliban, a karácsonyfám három nap alatt elhervadt a melegben (itt az a szokás, hogy már december elején feldíszítik, és karácsony másnapján megkönnyebbülten kivágják a kukába).

Ha még ebből sem vettük volna észre, hogy az ünnepek lassan és kíméletlenül közelednek, a postás, a kukások és a tűzoltók gondoskodnak róla, hogy semmiképp se feledkezzünk meg róla. Ezen a héten mindenki becsöngetett, hogy elkérje a karácsonyi járandóságát. Szerencsére nincs házmesterünk, mert különben ő is jött volna. A postások és a tűzoltók jól felkészültek,  2013-as naptárt árulnak busás haszonnal, a kukások az örök rossz tanulók, ők csak a markukat tartják.

Az ünnep szépségét a boldogan csillogó gyermeki tekintetekben lehet ugyebár a legjobban tanulmányozni, sajnos ez az első év, hogy a lányom meghasonlott, és nem hisz többet a Mikulásban. A Jézuskát illetően már előbb is voltak aggályai, közismert tény, hogy karon ülő kisdedek egyedül semmilyen problémát sem tudnak megoldani, nemhogy a Föld összes gyerekének kiszállítani a karácsonyi ajándékot.

Idén már októberben kigondolta, hogy milyen módon győződik meg róla végérvényesen, hogy igazából is létezik-e a Mikulás, vagy olyan, mint Kis Pipin, akit a tanító néni talált ki, hogy nehezebb legyen az iskola. Ránk, a családjára nem számíthatott, mert két pártra szakadtunk, volt, aki azt gondolta, hogy kilenc évesen igazán tudnia kellene az igazságot, különben is, majd felnőtt korában egyfolytában átverik, ha mindent ilyen könnyen elhisz. A család másik része viszont úgy gondolta, hogy a gyerek lelkében tovább kell lobognia az ártatlanság lángjának, és a Mikulás igenis létezik, legalábbis azoknak az embereknek az életében, akik hisznek benne.

Franciaországban november elejétől él a Mikulás email címe (a francia Posta működteti), amire a lányom hosszú, tépelődő üzenetet küldött, amiben kifejezte kételyeit, és választ is keresett marcangoló kérdéseire: és nyáron mit csinálsz, és a manók hol laknak, és mit esznek a rénszarvasok?

Nem kért benne ajándékot, mert először tudnia kellett, hogy van-e kitől kérnie, csak egy személyre szabott választ várt, és a kért felvilágosítást.

 

Másnap a postaládájában volt a Mikulás köriméle, hohoho, nagyon örülök, hogy ilyen jó gyerek voltál. A lányom felém fordult, és megkérdezte, anya, a ti keretetekbe belefér egy táblagép?