178 millió

Úgy tűnik, mostanában fontos dolgok történnek Antibes-ban. Mindenki gyanakodva figyeli a másikat, az emberek találgatnak. Minden elejtett megjegyzés hatalmas fontossággal bír, egy-egy ropogósabb fénysebességgel járja be az épületet.

A munkahelyemen persze csak intelligens emberek dolgoznak, mi felette állunk ennek az őrületnek, de viccesen megjegyezzük, kinek a viselkedésében figyeltünk meg változást, egyik nagyon vidám és közlékeny lett,  a másik egyre stresszesebb, a könyvtárbusz sofőrje meg egyszerűen nem jön dolgozni három napja. Mindenki azon gondolkodik, hogy az isiásza újulhatott-e ki, vagy ő az, aki megnyerte a 178 milliós rekord főnyereményt az utolsó eurólottó sorsoláson. Nem hívjuk fel érdeklődni, úgyse mondaná meg az igazat, a rohadék.

Az itteni szerencsejáték társaság nagyhatalmú urai apránként szivárogtatták ki az információkat. Először csak annyit mondtak el, hogy francia az utolsó nyertes, utána elárulták melyik megyében töltötték ki a nyertes szelvényt, aztán a várost, végül a kerületet. Ekkor kezdtek a távolabbi rokonok felhívni bennünket, hogy nem akarunk-e vitorlást venni nekik karácsonyra.

Most már érezhető a válság itt is, a pénz eltűnt a forgalomból, ezért akár csak ha messziről is megérezzük a szagát, mélyen beszívjuk, és őrizgetjük a tüdőnkben. Mindenki elmesélte a listáját, hogy mit is tenne először, aztán másodszor, de az egész életet nehéz elképzelni gazdagon. Legalább elköltöznünk nem kellene, mert itt megfelelőek a körülmények ahhoz, hogy nagyobb összegeket elverjen az ember anélkül, hogy ez különösebb feltűnést keltene.

Az irodalmat is megihlette a téma, Grégoire Delacourt La liste de mes envies című sikerlistás, ámde összecsapott, Dallasos romantikájú könyvében (kívánságlistának lehetne fordítani) a lottónyertes trafikosnő mindent elveszít, ami igazán fontos az életben, a gyerekeit, a férjét, a barátait, de aztán mindenből újat vesz. De hagyjuk a könyveket, az élet a lényeg.

Itt jár valaki köztünk, aki a 229. leggazdagabb francia lett hirtelen, és ehhez csak hat számot kellett beikszelnie egy papíron.

Az élet egy hosszú, nyugodt folyó

Ma a könyvtárban rakosgattam a frissen visszaadott DVD-ket a helyükre, már nyitva voltunk, és egy olvasó odajött hozzám, mert keresett egy filmet. Az élet egy hosszú, nyugodt folyót. Idegesen elmondtam neki, amit mindig szoktunk ilyenkor mondani, hogy legyen szíves az információs pultig elfáradni, mert rendező szerint osztályozzuk a filmeket, tehát számítógép nélkül nem tudjuk, hogy nem kölcsönözték-e ki. Éppen a felénél tartottam, amikor türelmetlenül közbevágott:
– Nézze csak, a kezében tartja!

Ránéztem a kezemre, és pont akkor készültem arra, hogy a szóban forgó filmet a helyére tegyem.

Jung foglalkozott a szinkronicitás elvével, miután egy szép, havas délutánon a bécsi rendelőjébe fogadott egy hisztériás nőt, aki mesélt Jungnak az álmáról, amiben felbukkant egy szkarabeusz bogár. Kis idő elteltével Jung zajt hallott az ablakban, kinyitotta, egy szkarabeusz bogár kapargatta azt kitines szárnyával a bécsi hóesésben. Mekkora esély van arra, hogy ezek az apró dolgok megtörténjenek az életünkben? Sőt, ami még félelmetesebb, lehetséges, hogy a fontosabb események is ugyanilyen vezérelvek mentén működnek?

Bugarach, világvége afterparty

 

Tegnap este néztem egy műsort a francia tévében, és egy nagy kő esett le a szívemről.  Megtalálták Franciaország szívcsakráját egy Bugarach nevű faluban, Montpellier-től nem messze. A körülbelül kétszáz lakosú falu határában áll egy furcsa formájú hegy, ami alatt valószínűleg földönkívüliek bázisa bújik meg.  Egyébként hamarosan eljön az igazság pillanata, 2012. december 21-én, a világvége előrelátható dátumán innen szállnak majd fel távoli bolygójuk felé, kiválasztott humanoidok kis csoportjával, akik érdemesnek találtatnak arra, hogy génjeiket átörökítsék a jövő nemzedékeinek. A meginterjúvolt guru szerint ehhez elégséges jól informáltnak lenni, és a falu területén tartózkodni az adott pillanatban. Az is előmozdíthat a dolgon, ha a guru által árult, a hegyen talált kavicsokból vesz az ember. Az ingatlanpiacot is fellendítette a világvége, az árak a csillagos égig szöktek a faluban.  Valószínűleg a lakóparkok is úgy nőnének ki a földből, mint a gomba eső után, ha nem egy hatvannyolcas hippi lenne mellékállásban a polgármester, akinek az elveivel ez össze nem egyeztethető.  Főállásban egyébként birkapásztor, és mint ilyen, legeltetés közben gyakran találkozik az erdőben meztelenül szaladgáló csodavárókkal.

A beavatottak persze régóta tudnak a jelenségről, megbízható források szerint Mitterand elnök, akit valami miatt kiválasztottnak tartanak, is ellátogatott ide, közvetlenül az után, hogy Rennes-le-Chateau-t is útba ejtette, ahol a frigyláda illetve a Szent Grál van elrejtve, erről ezoterikus körökben évszázadok óta nem tudnak megegyezni. Egyébként a két falu csak tizenhárom kilométerre van egymástól. Itt jelentőségteljesen a monitorra néztem. Pont tizenháromra.

 Az emberi hülyeség határtalan, látjátuk feleim szümtükkel, hogy nem csak Magyarországon vésik a tarsolylemezt.