Ma a könyvtárban rakosgattam a frissen visszaadott DVD-ket a helyükre, már nyitva voltunk, és egy olvasó odajött hozzám, mert keresett egy filmet. Az élet egy hosszú, nyugodt folyót. Idegesen elmondtam neki, amit mindig szoktunk ilyenkor mondani, hogy legyen szíves az információs pultig elfáradni, mert rendező szerint osztályozzuk a filmeket, tehát számítógép nélkül nem tudjuk, hogy nem kölcsönözték-e ki. Éppen a felénél tartottam, amikor türelmetlenül közbevágott:
– Nézze csak, a kezében tartja!
Ránéztem a kezemre, és pont akkor készültem arra, hogy a szóban forgó filmet a helyére tegyem.
Jung foglalkozott a szinkronicitás elvével, miután egy szép, havas délutánon a bécsi rendelőjébe fogadott egy hisztériás nőt, aki mesélt Jungnak az álmáról, amiben felbukkant egy szkarabeusz bogár. Kis idő elteltével Jung zajt hallott az ablakban, kinyitotta, egy szkarabeusz bogár kapargatta azt kitines szárnyával a bécsi hóesésben. Mekkora esély van arra, hogy ezek az apró dolgok megtörténjenek az életünkben? Sőt, ami még félelmetesebb, lehetséges, hogy a fontosabb események is ugyanilyen vezérelvek mentén működnek?
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire